meg tartozkodás nélkül arosz erkölcsben veti., minden nap láthatni olyanokot, és az olyanoknak számok hihetetlen kik minek utánna. el töltötték volna az elsö ifiuságokot a véteknek rendeletlenségiben, fö képen atisztátalan vétekben, hogy az után el idegenednek az üdveségtöl; meg vakulnak a magok saját jóvókban a roszban meg keményednek., aleg üdveségesebb intéseket meg vetik, meg nevetik mind azokot ajokot a melyeket láttyák hogy mások tselekeszik: és nem lévén más gondolattyok. hanem tsak a magok gyönyörusége, és hogy kövessék minden indulatit meg romlot hajlandoságoknak. igy is fussanak mint vakok veszedelmekre, nem lévén semmi olyan. a mi öket meg tartoztathasa, oh’fiam. nem siralomra melto roszé ez, ? de adna Isten hogy olyan közönséges ne volna mint a mitsoda nagy, szent Agoston ezt igen meg probalta volt a maga személyében, a mint ezt maga mondgya gyonásiban, a hol olyan szokal panaszolkodik nyomoruságárol; a melyek a leg keményeb szivet is meg hathattyák., és a melyek meg érdemlik hogy itt egészen ki tétessenek, hogy azokbol meg lássák az ifiak, mint kel tartaniok az ifiuság béli vétkektöl. a melyek oly nyomoruságos dolgokot okoznak.
A testnek tisztátalan kivánsága, és ifiuságomnak forradása. olyan ködöt botsátnak vala az elmémre. a mely nagy homályoságal tölti vala ezt bé, és meg nem engedé hogy meg külömböztesse a tiszteletes szeretetnek tisztaságát, a szemérmetlen szeretetnek setéttségitöl., mind ezek fel háborodásokot indittanak vala bennem, az én gyenge ifiuságomot minden féle rosz kivánságoknak meredék helyére viszik vala, és azt, a vétkeknek melységiben merittik vala
És az után hozá tészi. hogy a szemérmetlen szeretetnek tisztátalan indulattya olyan volt. mint alántz. a melyel meg volt lántzolva, és annak a szüntelen valo zörgése., annyira meg süketitte volt ötet belsö képen,
(IV. Az Ifjak Kalauza: 71)